Mondtam már? Esik az eső

Mondtam már? Esik az eső!

A legutóbbi hetek rohamos gyorsasággal nyargaltak el a fejem felett bejegyzés írást mellőző módon, így gondoltam, no akkor csak összekanyarítok valamit lassacskán, hogy ne maradjon ez a rész sem leíratlanul.

Ott fejeztem be talán, hogy Edinburgh, első kirándulás, eső és Inverleith Parkbéli csillagos (avagy inkább csillagtalan) ég. No ki nem fogja senki sem találni, a rákövetkező hétvégén is hosszú hétvége volt, így már megint úton voltam, természetesen Edinburgh felé most már teljes autóstoppal. Megint reggel 9 körül kiléptem a benmore-i kert kapuján és csodák csodájára rögtön az első autó a horgomra akadt. A középkorú emberke (mondta a nevét, de már nem emlékszem) nagyon rendes volt és mint kiderült veterán stoppos. Kérdeztem, hogy merrefelé járt stoppal? A skót felföldön leginkább és bevallása szerint a legkomfortosabb szálláslehetőségek egyike a jól ismert piros telefonfülkék, melyekben ugyan éjszaka megfájdul a lábad, mert kinyújtani azt ugyan bizony nem lehet, de nem ver az eső és nem ázol. Nem vitt messzire, kb 2 településsel arrébb egy benzinkútra. Az eső csak csöpögött, borús őszies szürkeség mindenfelé. Szép kilátások stopposokra nézve. Vártam vagy egy jó félórát gyenge kocsijárás mellett, majd úgy döntöttem, hogy a mozgós taktikát kapom elő tarsolyomból. Lejjebb mentem ez út mellett vagy fél kilométert, majd a tengerpartra érve gyűjtöttem moszatokat, meg kagylókat kb 15 perc alatt. Ezt bevégezve felvágtattam az út mellé megint és lám megint az első autó/kisteher csak megállt. Persze már megint a középkorú forma emberkével. Az egyik helyi csomagküldő szolgálat emberével akadtam össze, természetesen nagyon rendes volt ő is, bár az autóban oly meleg volt, hogy majd meg sültem a nagytáskámmal az ölemben. Glasgow melletti településig vitt, majd onnan gyalogosan vágtam át a településen a country side road mellé. Egy farmhoz vezető földút bejáratánál kezdtem megint szabad és ingyenes helyek után kutatva a fehér stoppos táblával a kezemben. Nem telt bele 5-10 perc piros terepjáró benne középkorhoz közeledő jóemberrel. Kinyitom az ajtót, hujj túracipők, esőkabát, hátul hálózsákok, túratáska, kajás zacskók, papírok stb. no meg persze sár folyik ki majd nyakamba. No gondoltam ez az én autóm. Beszállok, mondom, hogy mi újság, erre a koma mondja, hogy de jó, mivel ő meg ökológus és épp madarat gyűrűzni voltak előtte meg valami távoli helyen térképezni a növényzetet. No mondom akkor helyben vagyunk, kérdeztem Carexek felől is, de egyéb helyeket is ajánlott, bár jelen pillanatban autó és idő híján elérhetetlen távolságban. Természetesen veterán stoppos volt ő maga is, a történetekkel gyorsan eltelt az idő és már meg is érkeztünk Stirling városába. A város túloldalán rakott ki, nekikezdtem stoppolni a benzinkúton, de sajnos nem jött be a hely. Gondoltam, ha már itt vagyok inkább visszagyalogolok a történelmi városba szétnézni. Így is történt, útközben még beugrottam egy Lidlbe harapnivalóért, majd vissza battyogtam és felmásztam a várig, oda ugyan be nem mentem a 16 fontos belépő láttán, így inkább csavarogtam még egy kicsit az utcákon, majd visszagyalogoltam az út mellé stoppolni. Nem kellett neki sok idő középkorú hölgy, kis piros kocsikával, ugyan csak félútig vitt Stirling és Edinburgh között, de ez pont elegendő volt. A kisvárosban már épp azon kezdtem gondolkozni, hogy ott alszom, de egy nagy parkolóban megint kitettem a célváros nevét megjelenítő lapos táblámat. Az első kocsi meg is állt, benne idős, mint kiderült lengyel bácsikával. Nem igazán értettem, hogy mit mond, törte-törte az angolt, így hát a szerencsére bíztam a dolgot. Kidobott az autópálya felhajtó előtt közvetlen, kb. 4 kilométerrel a várostól, aminek én annyira nem örültem, de több mint a semmi alapon kerestem egy szántóföldi felhajtót és stoppolni kezdtem. 10 perc semmi, majd fiatal gyerek szemetes belsejű kocsival csak megállt. Megint egy lengyellel hozott össze az élet. Kiderült több ízben is volt Magyarországon és kedves élményeként számolt be az egyik tokaji pincéből a 30fokos melegbe való feljöveteléről  jó néhány kóstolókör után, melynek további részleteire nem térnék ki. Be is vitt Edinburgh központjába, ekkor 7 órát mutatott a karórám, így a kései sötétedés örömére sétálni indultam. Le is mentem a Meadows nevű parkba, ahol a biciklis számláló 2 millióig való elszámláltatásán mesterkedett egy lelkes helyi csapat, persze bicaj nélkül. Na gondoltam azt a 15-öt csak kivárom. 1999999-nél kivártak és illedelmesen átadták a lehetőséget egy fiatal biciklis lánynak, majd harsány ujjongásban törtek ki. Innen tovább is álltam, majd a Lidlben beszerzett sörrel a hátizsákomban a tengerpart felé vettem magam. Jó órás gyaloglás után leértem épp a gyönyörű naplementére, így elő is kaptam a sörömet meg a lidis sajtos rombuszt, olcsó sajttal megspékeltem annak tetejét, majd jól leültem egy padra, mindezeket betermelni. Ott ültem egy óra hosszat, majd vissza kúsztam az éj leple alatt az Invereith Parkbéli szállásomra. Az éjszaka gyorsan eltelt, bár kicsit szeles volt és hideg. Másnap reggel már korán felkeltem az első futók neszezésére . Kissé bosszúsan vettem tudomásul, hogy a hálózsákom itt-ott a harmat áldozatává lett, így gyorsan ki is mentem a napra száradni. Ültem ott is egy ideig majd kapunyitásra a kertbe mentem, ahol kisebb problémám támadt a fogadó személyzettel. Mondom, hogy ki és miféle vagyok, mit akarok, erre a két szépen mosolygó kedvesnek és segítőkésznek tűnő hölgy igazoló kártyát kért tőlem, a segítőkészség picike jelével sem megfűszerezve. Hinnye, mondom nem lesz ez így jó. Mondom nekik, hogy, de a múlthéten voltam itt semmi baj nem volt, még a nagytáskámat is letudtam tenni a portán. Mire ők mondják, hogy jaa, a kert az ingyenes, de ők az üvegházakra gondoltak, a csomag letételére nincs lehetőség, mivel nincs rá helyük. Érdekes. Persze engem nem lehetett ilyen egyszerűen az elkeseredés útjára csalogatni, mondtam, hogy oké, nem baj megyek én nagycuccal is „hagy szokjam” címszó alatt. Az idő ragyogó volt aznap, rengeteg új növényt sikerült befotóznom, az idő gyorsan el is ment (ilyen helyen hogy a fenébe ne menne gyorsan). Majd újra a város utcáit kezdtem róni. Az öregváros sikátorait megjárva megint kerültem egyet, majd felmásztam az Arthur’s Seathoz és széttekintettem a lemenő vörös korong által megfestett alkonyodó varoson. Jót aludtam megint,mily meglepő megint a kertben találtam magam. Szintén gyorsan telt az idő, a fényképezőm lemerült, éhes is voltam, így kicsit hamarabb fejezve be a napot harapnivaló után szimatoltam, majd a helyi Lidlt kiszimatolva gyorsan be is szereztem elemózsiámat. A park megint csendes volt az éjjel, majd kora reggel a visszafelé vezető útra léptem. A másfél órás gyaloglás után kiértem az autópálya felvezetőhöz, ahol dekkoltam az út mellett egy csomót, majd egy rövid, de drága buszút mellett döntöttem. Stirlingben is kellett várjak vagy jó 2 órát. Na mondom mi van veletek emberek? Erre csak jött egy ír emberke és egy kicsi faluig el is vitt. Innen az út mellett gyalogolva elmentem egy másikig, ahol egy helyi házaspár várt be az úton. Az (itteni) rekkenő hőség és a 4. napi nem fürdés eredményeképp bizony nem kell mondanom, nem voltam parfüm illatú, ennek tényéről viszont senkit sem kellett győzködjek, érezték azt ők maguk is, viszont jót beszélgettünk a stoppolás rejtelmeiről. Két faluval arrébb landoltam, majd egy gyönyörű íves hídon át a keresztúthoz léptettem. Persze megint első kocsis fogás, mosodás fickó. Így gyorsan elértem Glasgow peremét. Innen 5 perc várakozás után egy arabusokkal félig töltött kocsi állt meg akik, mondták, hogy nem tudják, hogy hová megyek, de elvisznek. Ezt inkább kihagytam és vártam még öt percet. Fiatal gyerek, sátor, ruhák, cséphadaró (ja az nem ) és fél embernyi hely. Kiszállt segíteni és beszuszakoltuk elsőnek az én megfáradt lényemet, majd a csigaházat az ölembe. Olasz zenésznek vallotta magát, épp valami fesztiválról igyekezett hazafelé. Ki is tett az Oban-i kereszteződésnél. Innen két golfozni induló helyi alakulat fuvarmányozott el a Dunoon-i keresztútig. Itt szintén elsőkocsis fogás (!Volvo!), épp nagymamát látogatni indult házaspár teljes lelkesedéssel hallgatta kalandjaimat a vadkeleten. Tíz perc sem tellett bele a kertkapuban voltam és hálálkodtam, hogy újfent egészségben, épségben visszatértem.

Az elmúlt hétvégét levélfotózással töltöttem, leginkább Acer, Sorbus és még persze sok egyéb más társaságában, bár a szombati nap borzasztóan esős volt, a vasárnap szépen alakult.

A múlthét közepén volt szerencsém újra Edinburghba menni és a Herbáriumot meglátogatni. Rengeteg érdekességet láttunk, leginkább az Araucaria bidwillii toboza tetszett, mint egy hatalmas sárkánygyík tojása. A látogatás végeztével nagy szerencsémre volt egy kis beszélgetés a chilei fenyők ügyén-kapcsán,majd két könyvel gazdagodva az üvegházakba beléptetést engedő okirattal a kezemben indultam azok felfedezésére. A pálmák, trópusi növények sokasága után számomra a legérdekesebb a trópusi Rhododendronos ház volt. Ki gondolta volna, hogy Borneón is élnek furcsábbnál-furcsább Rhododendronok. Sajnos már eléggé utóvirágzás volt, de mindenképpen nagyon érdekes volt. Visszafelé az autóban jót szundítottam. Az előző napon újabb két francia társsal gazdagodtunk. Aztán a hét végén még másztunk fára kötéllel, csináltunk egy nagyszerű ebédet a kertieknek,, megmásztunk egy hegyet újra, volt egy jó tábortűz, Alice hazament, felavattuk az Arany Kaput a kert nagyvezetőségének társaságában, melyet finom állófogadás zárt le nagy örömünkre.

Itt volnánk most, remélem, hogy az elkövetkezendőkben is hasonlóan tartalmas élményekről számolhatok be.

Két legyet egy csapásra, avagy a kultur csöves

Két legyet egy csapásra, avagy a kultur csöves

 Szombat reggel kaptam magam 10 magasságában nekiálltam stoppolni a benmorei kert előtt (előtte nem lett volna értelme mivel alig jár erre autó), szerencsém volt az első autó meg is állt. A keresztútnál kitett ami Glasgow felé vezet. A következőre 10 percet kellett várnom ami el is vitt Glasgow határába, itt egy jó félórás ácsorgás és meredt  mosolygás következett. Az emberek arca mindent elárul ilyenkor. Sokszor fenn hangon kacarásztam, mert olyan fejet vágtak, hogy azon bizony mást nem is lehet. A savanyú tekintetektől kezdve volt ott minden. A Glasgow-i kertben 4-5 órát töltöttem, leginkább az arborétumi rész Sorbus és Alnus fajainak fényképezésével voltam elfoglalva. A kertet elhagyva gondoltam na most fogok egy kocsit és megyek edinburghba, ahan persze, de csak gondoltam. Az eső kegyetlenül leszakadt, az autópálya felhajtóknál senki sem vett fel, így gyalog indultam kifelé a főkereszteződéshez. Ez bele tellett vagy 3-4 órámaba mire kilyukadtam A helyen és alig voltak autók már akkor az úton. Az eső hol esett, hol nem, még este 11 kor megállt egy autó, de csak félútra ment valami kis faluba, amit én nem vettem igénybe a további kilátásokra való tekintettel. Így a közeli Morissons bevásárló központ felé vettem az irányt valami fekvőhely után nézgelődve. A boltban még voltak bent, de már bezárt, a biztonsági ember gyanúsan méregetett, így arrébb álltam gondolván, hogy majd az éjj leple alatt vissza osonok. Így is tettem 11:30 körül visszamentem és rátaláltam a tutira. A bevásárló kocsik és a fal között középen pont egy embernyi fekvőhely van. Oda be is másztam a többi cuccommal és aludni tértem.

Reggel fütyörészésre ébredtem meg szakadó esőre. No mondom ez így nem frankó, vártam a bolt nyitásig majd vettem müzliszeletet meg egy csokit(kivételes) majd stoppolni kezdtem a megint csak szakadó esőben jó 1,5 órát nyomtam szintén gyér kocsijárás mellett. Ekkor gondoltam, na akkor gyerünk busszal az idő drága. Így a közeli buszmegállóban leintettem egy 900as buszt és 7 fontért Edinburghba nyargaltam. Az idő ott gyönyörű volt, így rögvest a kert felé vetettem magam. A bejárathoz érve letettem a nagycuccomat, egy kerti sétán vettem részt, majd rögtön a növények fotózásába kezdtem. A kert területileg nem olyan nagy mint a benmorei, intenzív, mindenhol makulátlan edge-k (no jó nem mindenhol, de ahol a papok táncolnak, ott igen), gyönyörű gyűjtemény. Természetesen nem felejtettem el a falak és kerítések mögé is beverekedni magamat, mert azért néha lelni ilyen helyeken őrizgetett jobbnál jobb növényeket. A nap gyorsan elszállt, a fényképező memóriája megtelt, pedig ekkor még következett a hétfő. A növényfajokról részletes leírást nem adnék, csak annyit, hogy a Sorbusok, Alnusok, Betulak, Salixok túlnyomó többségét lejártam. Számomra nagyon új volt a Betula coryllifolia. A kertből zárszóra csak ki bandukoltam a növényekkel jóllakottan és kábultan, ellenben éhesen, kimerülten. Ekkor a belváros felé vettem az irányt felmásztam az öregvárosba, majd egy esti Istentiszteletre maradtam fent. A látvány az eső ellenére is szép volt. Az utcán skót dudaszó és megannyi pub morajlása. Ezt megjárva fekvőhely után nézni indultam. Az Inverleith Park a Botanikus Kert tőszomszédságában szimpatikusnak tűnt, mivel a környék nem a szegények birodalma. Én nem tudtam, hogy ilyen házakban is laknak emberek (lehet, hogy csak dísz), de minden ablakon benézve antik bútorok, zongora, meg teLepjáró a kertben. A krikett pálya meletti öltözők teraszát mindenképp  ajánlani tudom, az este 11ig rikácsoló sirályok seregeitől eltekintve. Még egy rövid sétára indultam a környéken,majd vissza tértem és előpakoltam felszerelésem.

 Hétfőn reggel a Nappal keltem, és reggeli sétára mentem szintén a várba valamint egy arabhoz tértem be elemózsiát vásárolni. A reggelim igen kiadósra sikeredett 1kg kenyér, valami sonka és 1l Kubu. A kertbe nyitásra vissza is értem és a könyvesboltban kezdtem, mert az eső mily meglepő esni kezdett, no meg jobbnál jobb könyvek vártak. A kertben pedig az tanulós nap következett a betelt memória miatt. Az Alnusok és Betula fajok megkülönböztetésével kezdtem foglalkozni, valamint a sziklakert kihelyezett „kő” tálakat is jól körbejártam. A Nap a végére gyönyörűen sütni kezdett és persze a Quercusokat sem hagytam ki a sorból és nagy örömömre a Q. alnifolia rejtőzködő példányát is jól szemügyrevettem (jó fotó nem készült megint, hogy a macska rúgja meg). Az egyik üvegházban a Kauri fenyőket vettem észre nagy örömömre. Közben a hazajövetelről is egyeztettem és másnap ¾ hatot beszéltünk meg, mivel jöttek a kertbe autóval. Az este megint sétával telt a Polish Shop ablakában nagy betűkkel: magyar termékek kaphatok, amit valaki egy jól célzott golyóstoll vonással javított, magyar termékek kaphatókra. Hozzájutottam egy Borsodi sörhöz, meg egy túrórudihoz., amit a tengerparton fogyasztottam el. Visszafelé egy Lidlbe tértem be és egy kiló műzlivel lettem boldogabb és a táskám nehezebb. A városban még körüljártam, majd a krikett pálya bevált eresze felé oldalogtam, közben még egy helyi focicsapat látványos és szép játékát néztem kissé csepegő esőben, majd 11 körül megint aludni tértem.

A reggeli indulás kicsit megviselt, de koránt sem volt megterhelő ülni a kocsiban, majd még a délután egy jó is Rhododendron előadás volt, valamint egy botanikai ábrázolással is foglalkozó Charles Rennie Mckinthos munkásságát bemutató kis prezentáció, így az innen vett idézettel zárnám be gondolataimat.

„Art is the flower – life is the green leaf”

C.R.M.

A Kecaj

Íme a gép előállt

a Sipkás hegyek lábánál

A heti eseményekről: A hét igencsak esős volt, a hét elején havas csúcsok köszöntöttek reggelente. A tó melletti ágyakat mulcsoltuk illetve gyomláltuk. A szerdai napon volt szerencsém a kert adatbázisába belenézni és erről egy féldélelőttös beszélgetést eltölteni. A délutáni program pedig ezüst színű alulemezbe nyomkodtam az újonnan jött növények számait. Csak néhány közülük: Maytenus magellanica, Acer davidii stb. A tegnapi nap délelőtt ezeknek a számoknak gyártottam egy műhelyben drótból karókat, majd a délután ismét a gyomlálásé volt a szerep. A mai napon is kijutott a gyomlálásból, de nem ez a legfontosabb. Vettem tegnap este egy bringát 30 fontért. Kék színű, nem kényelmi példány, kissé rozsdás, de gurul és van rajta egy baromi jó gyerek csengő. A bácsika akitől vettem nagyon szabadulni akart volna tőle, no de inkább 30 font 15 hétre mint minden alkalommal busz oda vissza 5 fontokért.  A hétvégén bank holiday lesz, így csak kedden kezdődik a hét. A hét folyamán voltam még egy hegyen is, aminek nem igazan van neve, mert csak egy pukli, de első igazi jó mocsaram, amit itt találtam, frankó kis tőzeg tavakkal, gyapjúsással, Droserakkal és társaikkal.
Most szép idő van bár a nagykabát elkél még.  A bringa a közeli fánál várja, hogy újra tekerésre kerüljön a sor. :)
(Az agy könnyen képes átállni ékezetmentes módra, az esetleges ékezetmentes szavakhoz az ékezetet tessék hozzágondolni.)
Éppen a héten jöttünk rá, hogy a kert portáján van wifi így a záróra utáni ajtó melletti ücsörgés ideje van most.

Az első esős nap (Kivételes pub ékezetes bejegyzés)

A tegnapi nap délelőtt nagyon derűs volt, a tó melletti ágyakat mulcsoltuk végig. A mulcs illata nagyon jó volt, valamiféle fenyőkéregből készülhetett. A jobbnál jobb növények között történt az akció. A délután finn társunkat bevittük Dunoonba, majd bevásároltunk a Morrisons bevásárló helyen.

Ezek után visszaérve jutottam az elhatározásra, hogy én még 4-től kerülnék egyet valamerre. A Loch Eck nyugati partja szimpatikusnak tűnt, így az aszfaltos úton indultam a tó felé. Az eső lába már jócskán lógott. Tehénlegelő mellett haladtam, Ulex europaeus szegélyezte utakon, a parton a Carex flacca példányaira figyeltem fel, valamint a Chalta palustris is már nyitogatja virágait. A továbbiakban még a Viola palustris töveire lettem figyelmes, majd tovább haladva egy új még nem azonosított Carex fajra leltem. A sétám végén hatalmas fenyves erdőkbe értem és már szürkületre el is értem a tó végét. Az eső pedig kegyetlenül esni kezdett. Már kb 8 kor indultam vissza. Az este teljesen leszállt és én fejlámpa nélkül bőrig ázva baktattam vissza. Az út közepén egyszer csak egy tehén teste bontakozott ki előttem, de ezt csak 1 méterről vettem észre, nagyon megijedtem. A házhoz 10 kor értem és már vártak a kertből, mivel arra gondoltak, hogy eltűntem én meg fütyörészve vágtattam be a házhoz. Ezzel a sorral együtt tértem nyugovóra.

Amikor a majom megtanult faramaszni.

Az elmult nehany napban beindult a munka a kertben es remek idonk volt, mondhatni meleg. Sajnos kepeket nem igazan tudok mellekelni az irasok melle mivel a hely internetes adottsagai korlatozottak, de a szavak erejevel probalok hatni es mindenki sajat maga fanataziajara bizni az esemenyek, helyek es szereplok megalkotasat. Szoval a munka beindult es egesz vegeig a het eddigi reszeben ketreceket acsoltunk egy kb 35-40 fokos lejton (ez nem vicc es tulzas), azert mert rengeteg a szarvas es oz, ami megenne mindent ami kulonleges. A szerencse az, hogy tiszta szikla az egesz fal, talajt csak igen vekonyan talalni rajta, igy lyukat utni bele neha lehetetlenseg. A rajta novo novenyek szep Japan gyujtesek eredemenyei, igy egy helyen talalni egy csomo novenyt onnan. Csak emlegetes szintjen: Acer rufinerve, Acer shirasawanum, Trochodendron aralioides, Sorbus commixta, Disanthus cercidifolius, Lindera obtusiloba, Rhamnus japonica, Magnolia stellata, Acer palmatum, Acer capilipes, Hydrangea petiolaris, Rhododendron albrechtii stb. no itt. A tegnapi napon delutan fogtam magam es felmasztam a kertel szembeni 664m magas Beinn Rudah csucsra. Nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok Rhododendron zsungelen keresztul torni, na de ez most sikerult. A nehezen tuljutva eleinte birkalegelokon mentem keresztul ahol sok volt a Pteridium aquilinum, de fentebb erve ezek elmaradtak. Csorgedezo erecske menten megtalaltam a Pinguicula vulgarisokat igen nagy tomegben. A magas fekvesu tozeges helyeken itt elegge gyakori. A kovek kozott kesobb Selaginella selaginellioides toveire akadtam, aminek szinten megorvendtem. Fentebb torve egy magasabb sziklafalon Alchemilla alpina toveire lettem figyelmes, ami igencsak dekorativnak mondhato a leveleivel. Persze amikor mar azt hittem, hogy ott is vagyok, kiderult, hogy a teteje az takarasban van es lentrol nem is latszik, igy meg masztam egyet. Erdekes volt, hogy a Sphagnum mindenhol ott van es helyenkent az eso 1-1,2m vastagon kimossa a termestozeget. Felerve remek kilatas nyilott elottem. Gourock, Glasgow, Dunoon es a Loch Eck alattam a szemem ele tarult. Visszafele meg nehany Sorbusra lettem figyelmes a lentebbi reszeken, majd az utat elerve 3 ora alatt lejartam a tavot.

Masik erdekesseg, hogy elkeszitettem eletem 2. "borsofozeleket" ami inkabb levesre hasonlitott, de mar megettem szoval azon kivul, hogy hig es sos lett jo volt.

Nehany remek sas is elokerult a munka soran, amiket meg meg kell varni, hogy hatarozhato allapotba keruljenek, de bizonyosan jok lesznek.

A vasarnapi napon sikeresen stoppoltam Dunoonba es vissza, ket remek idos holgy tarsasagaban, akik szinten stoppoltak valaha. Szoval mukodik ez itt is.

A mai napon jott egy adag noveny Edinburghbol (jobbnal-jobbak) azokat pakoltuk es szortiroztuk a foliasatorban.

Erkezes elso latasra

Az erkezes elso latasra.

A tegnapi napon megerkeztem a Benmore-i Botanikus Kertbe letolteni a 3,5 honapos szakmai gyakorlatomat. Szoval Glasgowba megerkezve a repterre fogtam magam es egy gyors, de nem olcso buszozas es vonatozas aran eljutottam Gourockba a kikotobe, ahol meg egy gyorsat kompoltam Dunoonba. Ide volt megbeszelve, hogy jonnek ertem. En egy oraval hamarabb ertem oda, igy volt idom enni illetve szetnezni a szemben levo parkban, ahol hatalmas granit, meg kitudja meg milyen sziklak meredeztek. A Crinodendron hookerianum lattan pedig egyenesen rohantam odafele. Sok jo pafrany, moha es persze Rhododendron volt itt egyberakva. Ezek utan visszamantem a kikotobe es a beton jarda kozott talaltam egy erdekes effemer keresztesviragu novenyket, melyet jo alaposan meg is nezegettem. Aztan csak megjottek ertem ket jo nagy darab emberke, egy kisbusszal. Erdekes allott emberszag volt belul, de embereink is tipikus munkas favago kinezetuek. Elfurikaztunk es beraktunk 10 zsak homokot, meg nehany cementet. A kovetkezo allomas a Morrisons nevu bevasarlo hely volt ahova kajaert mentunk. Inne mar a kert kovetkezett, ami kb 15-20 km Dunoontol. Az ut csodas, egyik oldalt szebbnel szebb kertek, masikon meg a tenger, hattereben a magasodo hegyekkel. No csak megerkeztunk es mar tatom is a szamat a kert lattan. Bejottunk a foepulethez, ami egy varra hasonlit leginkabb. A lakasunk lattan nem fogott el a gyonyor, monthatni spartai. A kosz az mindenhol dominans szerephez jutott. A kikotoben mar talalkoztam a lakotarasammal, aki finn es a nevere nem emlekszem. Kb. 45-50 ev koruli emberke. O maga nem valami magas testi igenyekkel rendelkezik, vagyis nekem ez igy tunki most. Nem reszleteznem, de a kocsmakat ngyon szereti. Hivott is, hogy menjek, de nem mentem, inkabb kerultem vele egyet a kertben aztan o elment az emlegetett helyre aztan en meg vissza a kertbe.

A mai napon a finn embeke elment egy varat megnezni, ahova nem hivott, igy nem mentem vele, helyette kitakaritottam a hazat. Volt itt mocsok rendesen, a tobb eves raszaradt zsiros cumo a gaztuzhelyen es a pocokon ugy mindenhol. Ezekkel kb 11-rem eg is voltam, igy kirohantam a kertbe nezgelodni, no volt mit. A delszaki novenyek egesz sora no itt. Az elso fenyom, amit megneztem egy Ausztralaiabol es Tasmaniabol szarmazo bizonyos Athrotaxis cupressoides volt.

A toszomszedsagaban kozeli cimboraja a Athrotaxis laxifolia volt.

Tavabb haladva jobbnal jobb novenyek jottek, de ezeket itt nem szeretnem reszletezni mind. Sok Rhododendron viragzik a kertben most, ezekbol remek gyujtemenyuk van. Az egyik mai kedvencem a Rhododendron macabeanum Eszak-Kelet Indiabol

Az utolso mai kedvenca az ugyan redukalodott viragu, de csereben csokiillatu facska az Azara microphylla Chile es Argentina videkeirol.

A chilei kertreszlet utan visszafele indultam, ahol meg nehany kep keszult a tavacskarol es a hatalmas mamautfenyo sorrol.

Elso latasra tehat mibol is van itt jo gyujtemeny: Himalajai Sorbusok, fenyok az eszaki es deli feltekerol egyarant, Acerek, pafranyok szinten hatalmas gyujtemenye, Rhododendron fajok es fajtak iszonyatos sora es idos fakbol rengeteg koros peldany.